Vissza a főoldalra  |  Elérhetőség 

A fordítások minősége

alapvetően bizalmi kérdés. Nem lehet objektíven mérni, szabvány­ban előírni. Ha sarkosan akarunk fogalmazni, akkor a fordítás minősége egyenesen arányos a fordító minőségével. Ez utóbbit döntően a fordító nyelvi, szakmai és számítógépes jártassága, lelkiismeretessége és fordítói tapasztalata határozza meg. Nem években, hanem a (jól) lefordított oldalak számában kifejezve. Ezzel szemben a megrendelő mindig pontosan tudja, milyen minőségű munkát kapott kézhez. Sajnos sokszor csak utólag, amikor már kifizette a számlát. Ezért a megrendelő elemi érdeke, hogy képes legyen jó döntést hozni abban, kire érdemes és kire nem szabad rábíznia a fordítást.

Bizony sok megrendelő nem kezeli kellő komolysággal a dolgot. Összehasonlítja az árakat és gyakran a legolcsóbbat választja, abban a hiszemben, hogy biztos nem lesz az sem rosszabb. Pedig a legolcsóbb ritkán a legjobb.

Hogy érdemes fordítót választani?

Régi tapasztalat, hogy a megrendelő és a műszaki fordító hosszú távú munka­kapcsolata mindkettő számára a legszerencsésebb megoldás.  Annál is inkább, mert túl sok fekete bárány, "megélhetési fordító" van a pályán. Gyakran hallani: Fordítást vállalok, mert ezzel tanulom a nyelvet. És még fizetnek is érte. Erről az én véleményem: Ha egy cipőfelsőrész-készítő az én cipőmön tanulja ki a szakmát, nem vagyok biztos benne, hogy én azzal a cipővel jól járok.

Néhány jótanács, megfontolandó szempont a fordító kiválasztásához:

• Szakfordítást hivatásszerűen csak az végezhet, aki szakfordítói igazolvánnyal rendelkezik. Megszerzésének feltételeit a 7/1986. (VI.26.) MM rendelet szabályozza. Szakfordítói igazolványt az kaphat, aki:

  • felsőfokú szakirányú iskolai végzettséget tanúsító oklevéllel rendelkezik,

  • sikeresen letette a szakfordítói vizsgát.

  Ha a megrendelő rákérdez ezekre a képesítésekre, biztosabban tud dönteni.

• Kérdezze meg a megrendelő, hol és mikor szerezte a műszaki fordító a nyelvismeretét, mennyi időt töltött az adott ország­ban idegen nyelvi és szakmai környezetben. Könnyen belátható, hogy a felnőtt korban itthon szerzett nyelvtudás nem lehet egyenértékű a külföldön gyermekkorban, iskolában, egyetemen szerzett nyelvtudással.

• Szakmai-fordítói előélet, gyakorlat, fordítási szakterületek, referenciákkal alátámasztva. Ne szégyellje a megrendelő egy-két telefonnal leellenőrizni a megadott referenciákat. A bátor fordító minden elvállal. A jó fordító csak azt, amit becsületesen el tud végezni. A megrendelő maga dönti el: bátor vagy jó fordítót keres.

• A megbízás előtt tanácsos megbeszélni a kívánt határidőt, a fordító kapacitását, a munka kivitelét (csak szöveges, szerkesztett vagy kiadvány szintű fordítás), az elszámolás (karakterszámolás) módját. És főleg az anyag terjedelmét. Sokszor kapunk efféle megkeresést: "Még nem tudom, hány oldal lesz, de holnapra kell". A mennyiség és a határidő − különösen kis terjedelmű anyagok­nál − egymás ellen dolgozik.

• Nagyon fontos a fordítás előtt a megrendelő­nél helyileg használatos kifejezések tisztázása a fordítóval. Fordítás közben a folyamatos konzultáció és, ha a határidő engedi, a fordítás véglegesítése előtt a nyers változat elküldése a megrendelőnek. Aki csakugyan ad valamilyen visszajelzést.
  
  Máig emlékszem az időközben 15 éves együttműködésünk kezdetére egy német-osztrák ipari mérleggyártó cég magyarországi képviselőjével. Az első megbízás előtt kaptam tőle postán egy 10 kg-os csomagot a cég gépkönyveivel, az ő korábbi fordításaival. Ennél jobban nem lehet elkezdeni egy munka­kapcsolatot, ami azóta is tart és harmonikusan működik.

Egyéni fordító kontra fordítóiroda

Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya.

• Az egyéni fordító

  • csak kevés nyelven és szakterületen fordít (igazán jól), kapacitása korlátozott,

  • általában nincs ISO vagy más minősítése, szerényebb a weblapja.

  • De nevét adja a munkához, ő készítette a fordítást és nem más, ilyen minőséget tud, a megbízó ismeri személyesen vagy a telefon­hangját, a megbízható­ságát, tudja róla, mit nyújt rövid és mit hosszú távon.

  • Amit a minőség dolgában a fordító ígér és amit ebből betart, azt a megrendelő­nek kell ki­tapasztal­nia. Én még nem sok olyan fordító­val találkoztam, aki ne tartotta volna magát a legjobb­nak és a legszebb­nek. De fordító­irodával sem!

• A fordítóiroda

  • sok nyelven és szakterületen dolgozik, kapacitása lényegesen nagyobb,

  • általában van ISO vagy más minősítése, látványos a weblapja.

  • Egyet viszont tudni kell: a fordítást nem a fordítóiroda készíti, hanem külsős munkatársa, az egyéni fordító. Ha valaki nem vállal egy munkát, elvállal­ja helyette más. Fordítóiroda ritkán fogja visszautasítani a megrendelőt kapacitás­hiány miatt. Az lesz a válasz: megoldjuk. Tapasztalt fordít­tatók tudják, hogy épp ezért kapnak kézhez gyakran hullámzó minőségű fordításokat. Mert a fordítóiroda nem fordít, hanem fordítást közvetít.

  • A fordítások minőségének javítására, de legalábbis egységesítésére két dolgot szoktak emlegetni: fordítástámogató szoftverek használatát és ISO vagy egyéb minősítést. Nekem mindkettővel vagy egy kis gondom.

  • A fordítástámogató programok fordítási memóriával (TM) dolgoznak. Ebből a fordító nem csak kivesz kifejezéseket, fordulatokat, hanem bele is tesz. Márpedig ha rosszul fordít, lerontja a fordítási memória minőségét. Én magam is használom a Trados és Across programokat, de önmagában ettől még nem leszek jobb fordító. Legfeljebb a saját fordításaimat tudom egységesíteni és gyorsabban elő­keresni.

  • A másik téma a minősítés. Erről mindig egy kedves történet jut eszembe.
    
    Évekkel ezelőtt próba­fordítást készítettem egy országos fordítóiroda számára, mert szükséges volt az ISO minősítésükhöz. Egy diagnosztikai berendezés ismertető­jének németre fordítása volt a feladat. Az interneten kerestem hasonló témájú német anyagokat és eközben megtaláltam a fordítandó szöveg német eredeti­jét, ami a magyar­ral szóról szóra azonos volt. Kiderült, hogy ennek magyar nyelvű fordítása jelent meg egy szaklapban, annak a vissza­fordítása volt a próba­feladat. A forrásnyelvi eredeti­nél jobb fordítást nehéz készíteni, ezért én egy az egyben átvettem a szöveget, elkészítettem a hasábtördelést és kész volt a munka. A kész szövegbe pedig beírtam, hogy a fordítást nem én készítettem, én csak megformáz­tam és beillesztettem a képeket. A magyar szöveg­ben lévő fénymásolt, elmosódott fotókat kicseréltem az interneten talált színes felvételekre. Vártam a fordítóiroda visszajelzését, de hiába. Később én érdeklődtem. Kiderült, hogy semmi szokatlant nem tapasztaltak. Vagyis a próbafordítást nyilván el sem olvasták, de az ISO dossziéban biztosan lefűzték.

Vissza a lap tetejére 

  Vissza a főoldalra  |  Elérhetőség